Mumpsz kezelése és tünetei | Mit tehetünk ellene?

Belgyógyászat Dr. Podlupszki Csaba | Gasztroenterológus
Mumpsz kezelése és tünetei | Mit tehetünk ellene? 1 Kép nagyítása

A mumpsz tulajdonképpen nem más, mint egy vírusos hátterű, igen kellemetlen tünetekkel járó, akut fültőmirigy gyulladás. Bár a közvélemény gyermekbetegségként tartja nyilván – hiszen őket érinti a leggyakrabban –, felnőttkorban is kialakulhat. Ezért fontos, hogy ismerjük a mumpsz tüneteit és a kiváltó okait.


Általában a mumpsz csak egyszer jelentkezik, mert azok, akik már átestek a betegségen vagy megkapták a mumpsz elleni oltást, védetté válnak a fültőmirigy gyulladását kiváltó vírussal szemben. Érdekesség, hogy a mumpsz sokszor csak egy oldalon alakul ki, holott a fültőmirigyek szimmetrikusan helyezkednek el a nyaki részen.

A mumpsz kiváltó okai és megelőzése          

A mumpszot a  Paramyxovirus parotitidis – RNS-vírus – okozza. Hasonlóan az influenza vírushoz, a mumpsz vírusa is a hideg évszakban aktívabb. Cseppfertőzéssel, a légutakon keresztül terjed, amikor a beteg köhög vagy tüsszent, a vírus szétszóródik a levegőben, így könnyen bejuthat a szervezetbe. Indirekt módon is elkaphatjuk, elég megérinteni egy fertőzött tárgyat – például a busz kapaszkodóját –, majd a szemünket, szánkat vagy orrunkat: a nyálkahártyához érve a mumpsz vírusa azonnal aktiválódik. Éppen ezért fontos a rendszeres és alapos kézmosás (a beteg részéről is), valamint járványos időszakban tanácsos az egészségügyi, eldobható maszk viselete, ezzel ugyanis csökkenthető a mumpsz kockázata. Szerencsére létezik ellene védőoltás is, amely az esetek 95 százalékában hatékonynak bizonyul. A betegség alatt tartsuk magunkat távol az iskolától, munkahelytől, hivataloktól, járművektől, stb. Amennyiben nem vagyunk betegek, de Európán kívüli, fertőzésveszélyes országokba utazunk (Afrika, kivéve Egyiptom és Líbia, de Ázsia, és Pakisztán is ebbe a körbe tartozik) kérjünk védőoltást a mumpsz ellen.

Vannak egyértelmű tünetek

Korai felismerését nehezíti, hogy bár a mumpsz vírus az aktív tünetek előtt már egy héttel kimutatható a beteg nyálából, a fertőzés a legtöbb esetben legalább két-három hétig még nem okoz tüneteket. A mumpsz továbbadásának szempontjából legveszélyesebb időszak a betegség megjelenését megelőző két nappal kezdődik, és utána még legalább öt napon keresztül tart. Ilyenkor tulajdonképpen az történik, hogy a légutakba bekerülő mumpsz vírus elindul a fültőmirigy felé – ennek feladata a nyáltermelés –, ahol gyorsan szaporodni kezd. Ennek hatására a fültőmirigy begyullad és megduzzad, ami a mumpsz tipikus tünete, tapintásra – önmagában is – fájdalmasan feszül, lüktet vagy hasogat.

Ezen kívül a mumpsz további kellemetlen panaszokat is kiválthat, amelyek legtöbbször csoportosan jelentkeznek:

  • Tompa, vagy hasogató, görcsös fejfájás,
  • Ízületi fájdalmak,
  • Hányinger, vagy hányás,
  • Hasmenés,
  • Szájszárazság,
  • Enyhe alhasi görcsök,
  • Fáradékonyság, gyengeség,
  • Étvágytalanság,
  • Nyelési nehézségek,
  • Magas, 38°C feletti láz.

Ezek a tünetek még a fültőmirigy duzzanat megjelenése előtt kialakulhatnak, ha tapasztaljuk őket, forduljunk mielőbb orvoshoz, aki kizárhatja a mumpsz lehetőségét. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy mandula- vagy a fülgyulladás áll a hátterükben, ezeket a betegségeket pedig gyógyszerekkel, illetve alternatív módszerekkel kezelhetjük. Ezzel szemben a már kialakult mumpsz esetében az immunerősítésre és a tünetek enyhíthetésére kell koncentrálni, illetve arra, hogy a gyulladás ne terjedjen szét a szervezetben. 

A mumpsz tüneteinek enyhítése

Mivel a mumpsz vírusa ellen nincs orvosság, nem tehetünk mást, mint kivárjuk a betegség természetes lefolyását. Azért, hogy a gyógyulási folyamatot lerövidítsük, nem árt, ha immunrendszerünket fokozottan támogatjuk, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vehesse fel a harcot a gyulladással. Kiváló immunerősítők a gyógygombák – pl. a shiitkae –, a friss, piros gyümölcsök, ahogyan a probiotikumok és a prebiotikumok is sokat segíthetnek.

Mumpsz esetén ajánlott:

  • Teljes ágynyugalom egészen a felépülésig.
  • Gyulladáscsökkentők alkalmazása.
  • Fokozott folyadékfogyasztás, de óvakodjunk azoktól, amelyek serkentik a nyál termelődését (citrus félék, sós ételek, stb.), mert ezek növelik a duzzanat méretét, ezáltal a fájdalmat. A legjobb, ha minél több vizet iszunk.
  • A duzzanatra fájdalmának csökkentése érdekében alkalmazhatunk felmelegített sóval töltött párnácskát is, de a jeges pakolás is jó szolgálatot tehet.
  • Lehetőleg könnyen nyelhető, pépesített ételeket fogyasszunk.

Komplikációk is kialakulhatnak

Kellő odafigyeléssel, a megfelelően kezelt mumpsz nem okoz komoly egészségügyi problémákat. Ám, a gyulladás szétterjedése a szervezetben szövődményekkel járhat, amelyek igen súlyosak is lehetnek. A leggyakoribb komplikációk a következők:

  • Fiúknál és férfiaknál a herék megnagyobbodása, ami miatt, a felnőtteknél a mumpsz terméketlenséget is okozhat.
  • Felnőtt nőknél előfordulhat a petefészek megnagyobbodása.
  • Hasnyálmirigy gyulladás.
  • Előfordulhat, hogy a gyulladás eléri a gerincvelői folyadékot, a gyulladás az agyhártyát is károsítja és agyhártyagyulladáshoz vezethet.
  • Hallás romlása, siketség.

Mit mondanak a tudósok?

A Royal Liverpool and Broadgreen University Hospital szakemberei a BJU International szaklapban megjelent tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a fiatal felnőtt férfiak körében kialakuló mumpsz jelentősen százalékban heregyulladással jár, ami terméketlenséget okozhat. Ezért nagyon fontos, hogy a beoltatlan fiatalok megkapják a mumpsz elleni vakcinát.

Tudtad?

A mumpsz különösen nagy veszélyt jelenthet a terhesség első 12-16 hete alatt, mivel ebben az időszakban spontán abortuszhoz vezethet. Ha ez nem következik be, a magzatot a betegség nem károsítja.

Hivatkozások:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmedhealth/PMHT0028146/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2542890/

http://journals.plos.org/plospathogens/article?id=10.1371/journal.ppat.1004791

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1633545/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16336344