Mi a sugárkezelés hatása? Ilyenkor segíthet

Belgyógyászat Napoli Elisa | Életmód és étrend tanácsadás
Sugárkezelés hatása Kép nagyítása

A daganatterápiában alkalmazott sugárkezelés, bizonyos esetekben, önmagában is elegendő lehet a rák visszaszorításához, sőt, akár teljes megszüntetéséhez. Összegyűjtöttük, mikor a legjobb a sugárkezelés hatása, és a kezelés részeként alkalmazva, hogyan segíti a gyógyulást.


Alkalmazhatják önállóan, vagy a rákterápia részeként, a sugárkezelés mindkét esetben hatékony lehet. Elsődleges célja a daganat méretének csökkentése, de egyes ráktípusoknál a teljes gyógyulás is elérhető vele. Ahogyan a sebészeti beavatkozás, a sugárterápia is helyi kezelés, azaz a testnek csak a beteg területét érinti, még a kemoterápia az egész szervezetre kihat. Kevésbé terheli meg a szervezetet, mint a kemoterápia vagy a műtét, mellékhatásai általában enyhék.

Hogyan működik?

A sugárkezelés lényege, hogy elektromágneses vagy ionizált sugarakkal bombázzák a rákos szövetet. A sugárkezelés hatása nagyban függ az alábbiaktól:

  • sugárkezelés alatt kapott sugárzás dózisa,
  • sugárkezelés időtartama,
  • a tumor fajtája (érzékenysége a sugarakra).

A sugarak többé-kevésbé tudnak áthatolni a test szövetein, eközben átadják energiájukat a sejteknek. Ezzel olyan folyamatokat indítanak be, melyek kémiai és fizikai elváltozásokat, károkat idéznek elő. Ezek a károk olyan mértékű, hogy sejtelhalást okoznak, legyen szó daganatos, vagy ép sejtekről. Mivel a daganatsejtek sérülékenyebbek, ezért nagyobb arányban roncsolódnak, válnak szaporodásképtelenné, és pusztulnak el terápia során. 

Alkalmazási területek

Alapvetően kétféleképpen végezhető a sugárkezelés, ami a hatásait pontosabban hatásosságát is befolyásolja. Az egyik a külső besugárzás, ebben az esetben a betegnek nem kell feltétlenül befeküdnie a kórházba, általában otthonról jár be a terápiás kezelésre. Környezetére nem jelent veszélyt, mivel szervezete a kezelések alatt nem válik radioaktívvá.
A második módszer a belső sugarazás, ilyenkor radioaktív tűket helyeznek a daganatos szövetbe, vagy annak közvetlen közelében. Mivel ez a mód folyamatos orvosi felügyeletet igényel, a betegnek a terápia ideje alatt a kórházban kell tartózkodnia.

Mikor alkalmazzák a sugárkezelést?

  • Sebészeti beavatkozások előtt, hogy a daganat méretét lecsökkentsék, így a tumor eltávolítása technikailag is könnyebbé válik.
  • Radikális műtéti beavatkozások, vagy kemoterápia után, annak érdekében, hogy a daganat ne alakuljon ki újra.
  • Mint végső kezelési lehetőség, amikor nincs mód a tumor művi úton történő eltávolítására. Számos esetben ez a kezelést a kemoterápiával együtt végzik.
  • Szimptomatikus (tüneti) kezelésként.

A sugárkezelés időtartama csupán néhány perc, az előkészületek ennél több időt vesznek igénybe. Maga a terápia napi többszöri, kis mennyiségben „adagolt” sugarazást jelent. Az, hogy ez naponta hány alkalommal, és milyen intenzitással történik, a tumor fajtája, mérete, elhelyezkedése, és természetesen a beteg általános egészségi állapota határozza meg. A sugárkezelés gyakorisága tehát személyre szabott.

Sugárkezelés hatása és mellékhatásai

A terápia elvégzése alatt semmi nem érezhető, teljesen fájdalommentes, az azonban, hogy a beteg hogyan reagál testileg-lelkileg a sugárkezelésre, személyenként változó. A mellékhatások függ attól, hogy a tumor hol helyezkedik el, a sugárzások erősségétől, és a terápia időtartamától is. A kezelés mellékhatásainak két csoportja különíthető el:

  • Akut tünetek, amelyek a terápiás kezelés után pár nappal alakulnak ki, majd annak végeztével, rövid időn belül, maguktól megszűnnek. A leggyakrabban a sugárzások miatt kialakult gyulladás áll a hátterükben.
  • A későbbi mellékhatások általában súlyosabbak. Sokszor a terápiát követően nyomuk sincs, csak évek múlva bukkannak fel: általában a sejtelhalásnak „köszönhetőek”, és az azt követő hegesedési folyamatoknak.

Lássuk most, melyek a leggyakrabban előforduló mellékhatások:

Bőrelváltozás. A bőr azon része, ahol a sugár keresztülhalad, kivörösödhet, kiszáradhat, sérülékennyé válhat. Fontos, hogy a kezelés alatt és után folyamatosan hidratáljuk bőrünket, és ne napoztassuk a kezelt területet.

Nyálkahártya alteráció. Amennyiben a sugárterápiát a száj és/vagy a nyaki területen végzik, megváltoztathatja a nyálkahártya működését. Ez számos kellemetlen tünettel jár, mint amilyen a nyelési nehézségek, nyálkahártya- vagy ínygyulladás, rágási problémák, íztévesztés. Előfordul, hogy a nyelés fájdalmassá válik.

Hajhullás. A fejet érő sugárkezelés hajhullásoz vezethet. Hogy, mekkora a hajvesztés, és mikor nő vissza, összefüggésben áll a bevitt sugarak mennyiségétől, gyakoriságától, de a terápia után a haj újra kinő. Ez a test bármely szőrzetére érvényes.

Fáradékonyság. A sugárkezelt betegek szinte mindegyike krónikus fáradékonyságra panaszkodik, ami nem véletlen, hiszen a szervezet számára ez az eljárás igen megterhelő. Sokak számára frusztrálóvá válhat, hogy nem tudják a megszokottak szerint végezni akár a legkönnyebb feladatokat sem. Ez hosszú távon levertséghez, alvászavarokhoz, hangulatingadozásokhoz, súlyos esetekben depresszióhoz vezethet. A sugárkezelés hatására kialakuló fáradékonyság általában 1-2 héten belül megszűnik.

Hasmenés. A sugárkezelést követő 3-4 hét után jelentkezik, időtartama kiszámíthatatlan. Fontos, hogy fogyasszunk minél több folyadékot, és olyan táplálékokat, amelyek káliumban gazdagok (pl. burgonya, banán). Erősítsük bélflóránkat megemelve a napi probiotikum és a jótékony baktériumok szaporodásához elengedhetetlen prebiotikum mennyiséget. Ritkábban, de előfordulhat leukopénia (fehérvérsejt hiány) és/vagy vérszegénység. Szintén a sugárkezelés hatása lehet a hányinger, hányás, fejfájás, ezek rendszerint rövid időn belül megszűnnek.

Mit mondanak a tudósok?

Svéd tudósok szerint a CT-vel együttműködő 3D sugárterápia, illetve a képvezérelt sugárkezelés hatása egyre közelebb kerül a hagyományos gyógyító terápiákhoz. A Karolinska Egyetemi Kórház és Intézet tanulmányában olvasható, hogy az eredményadatok azt mutatják, hogy a képvezérelt sugárkezeléssel kiváltható lehet a prosztata teljes eltávolítása, az alacsony és közepes kockázatú rák esetében.