Itt az ősz, itt a torokfájás

Itt az ősz, itt a torokfájás 1 Kép nagyítása

Az első hideg őszi napokon, a hirtelen hőmérsékletváltozások hatására könnyen előfordulhat, hogy elkap minket a torokfájás. Ezért kell gondot fordítani a megelőzésére, már csak azért is, mert a torokfájástól, ha elhanyagolják, nagyon nehéz megszabadulni.


Az ősz beköszöntének egyik csalhatatlan jele a torokfájás, amelynek oka elsősorban a hőmérsélet hirtelen csökkenése, amire az emberek többsége nem készül fel megfelelően: bár az időjárás már nem tenné lehetővé, sokan nyáriasan öltözködnek, ennek pedig egyenes következménye a megfázás és a torokfájás. Bár vannak, akik ilyenkor csak legyintenek, egyáltalán nem szabad félvállról venni a tüneteket: ha ugyanis a torokfájást nem kezeljük időben, könnyen krónikussá válhat. Az állandó torokfájás ráadásul nem csak kellemetlen, a betegség idővel tovább súlyosbodhat. A torokfájás gyakran visszatérő, rövid ideig tartó köhögési rohamokkal jár: ilyenkor a torkot a füst, a hideg, vagy a száraz, meleg levegő irritálja. Nem véletlen, hogy a torokfájás –a köhögés nélküli is– nagyobb eséllyel alakul ki azoknál, akik füstös, vagy egyéb káros környezeti hatásoknak kitett környezetben élnek. Szintén hajlamosít a torokfájásra a kalcium, kálium, és általában az ásványi agyagokban szegény étrend.

Ne hanyagoljuk el a megelőzést

Ha meg akarjuk kímélni magunkat a kellemetlen őszi torokfájástól, az időjárás változásakor öltözzünk rétegesen, valamint még időben kezdjük el immunrendszerünk megerősítését. Ennek legegyszerűbb módja az egészséges és változatos táplálkozás, a rendszeres testmozgás, valamint a bélflóra egyensúlyának megőrzése.  
Együnk minél több zöld levelű, nyers zöldséget, illetve szezonális gyümölcsöket: körtét, szőlőt és almát. Jó szolgálatot tesznek az aszalt gyümölcsök is, amelyek közül a meggy, a barack, az ananász és a vörös áfonya magas C-vitamin tartalmuknak köszönhetően fokozzák az immunrendszer működését.  

Teák és főzetek torokfájásra

Előfordulhat, hogy a legnagyobb igyekezetünk ellenére is kialakul a torokfájás. Ilyenkor már nem elég az immunrendszer támogatása, ezért a vitaminokban gazdag étrendet és a rendszeres mozgás mellett bátran válogassunk a tüneteket enyhítő és gyógyulást hozó teákból, illetve főzetekből, amelyeket mi magunk is könnyedén elkészíthetünk.

Otthoni recepttippek:

  • Egy pohárnyi forró vízbe áztassunk be 15 percre egy kanálnyi kakukkfű levelet. Langyosan, naponta három-négy alkalommal fogyasszuk egészen addig, amíg panaszmentesek nem leszünk.
  • Hatékony megoldás torokfájás esetén a fahéjas forróital is, ehhez zúzzunk össze egy darab fahéj rudat, majd forraljuk pár percig egy bögrényi vízben, végül szórjuk meg egy csipetnyi borssal, ízlés szerint édesítsük két kiskanálnyi mézzel.
  • Enyhítést hozhat a zsályával, vagy bazsalikommal történő gargarizálás: a leveleket áztassuk tíz percig forró vízben, amint kihűl, rögtön használjuk fel a főzetet! 
  • A torokfájás kúrálásában örök klasszikusnak számít a méz és a propolisz –méhszurok– is. A méz csökkenti a köhögési ingert és a torok irritációját, míg a méhpempő erősíti az immunrendszert, valamint kiváló baktérium-, vírus-, és gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik.
  • Segítségünkre lehet a limonádé is: két citrom leve egy pohár vízben feloldja a torokfájás következtében kialakult lepedéket. Méz hozzáadásával még hatásosabb.

Azonnali és természetes megoldás

Az igazi édesgyökér –Glycyrrhiza glabra–, népies nevén édesfa, rágcsálása azonnal enyhíti a torokfájás kellemetlen tüneteit. Fogyasztásában azonban tartsunk mértéket: hasmenést okozhat, ezen kívül, a magas vérnyomásban szenvedőknek egyáltalán nem ajánlott. A Methodist Hospital Research Institute Houston kutatója, dr. Francesco Nicolace által vezetett munkacsoport kimutatta, hogy az igazi édesgyökérben található molekula – monoammonium glycyrrhizinate –, jelentős gyulladás csökkentő és fájdalomcsillapító hatású. Sőt, az édesgyökér a fogszuvasodás elleni harcban is kiváló szövetségesünk lehet.

Tudtad?

Sokan tévesztik össze a propoliszt a méhpempővel. Az előbbi egy olyan ragacsos, gyantás anyag, amelyet a méhek a kaptár falának építésére használnak. A méhpempő viszont a dolgozók garatmirigyében termelődő táplálék, amelyet kizárólag a méhkirálynő fogyaszt.