Ibolya a természetgyógyászatban: sokoldalú gyógynövény

Gyógynövények Napoli Elisa | Életmód és étrend tanácsadás
Ibolya a természetgyógyászatban: sokoldalú gyógynövény 1 Kép nagyítása

Bájosan és szerényen bújik meg az erdők alján, mindannyian szedtünk már életünkben belőle legalább egy csokorral. A tavasz első hírnökei közé tartozó ibolya azonban nem csupán szépségével és kellemes illatával tűnik ki a virágok közül, hanem gyógynövényként is megállja a helyét. Vegyük sorra, mire jó az ibolya?


Több száz féle ibolya létezik a vadon növő fajtáktól egészen a nemesített változatokig. Már az ókorban is nagyra értékelték ezt az apró kis virágot úgy tartották, hogy nyugtató és tisztító hatással rendelkezik, ezért előszeretettel viseltek nagyobb lakomák alatt ibolyakoszorút a fejükön. Hatóanyagainak - szaponin, glikozida, keserűanyagok, illóolaj, alkaloida - köszönhetően többféle gyógyhatással rendelkezik: az ibolyavirága és gyökere hánytató és hashajtó, ehhez azonban nagyobb mennyiséget, napi három-négy csészényit kell fogyasztanunk belőle. Levelének főzete kiváló lázcsillapító, fertőtlenítő, nyugtató és köptető, valamint enyhén vízhajtó. Ha betegek vagyunk, bátran igyunk napi egy-két bögrével jótékony hatása nem marad el. Kiváló vértisztító ezért méregtelenítő kúráink során is sikerrel alkalmazhatjuk.

Külsőleg is hatásos

Amennyiben módunkban áll friss ibolyát szedni morzsoljuk szét vagy mozsárban törjük össze a leveleit. Borogatásként a homlokunkra kötve rövid idő alatt elmulasztja a migrént. A friss levelekből készült főzet fertőtlenítő, illetve nyugtató hatásának köszönhetően segít megszabadítani kellemetlen bőrproblémáinktól a kelésektől és a pattanásoktól, valamint megszünteti a bőrirritációt. A forrázás után visszamaradt ibolya levél enyhíti a szemgyulladást, de kenegethetjük vele kiszáradt, repedezett bőrünket is. Az ibolyából préseléssel nyert kivonattal hatékonyan kezelhető az újszülött babáknál kialakuló koszmó. Igazi elixírnek számít a gabonapálinkában megérlelt majd pár csepp levendulaolajjal megbolondított friss, vagy szárított ibolyavirág, rózsa és rozmaring levél keveréke, mely elsősorban rándulások, ficamok, illetve reumás fájdalmak esetén tehet jó szolgálatot.

Ibolya belsőleg

Amennyiben hurutos megfázástól vagy makacs köhögéstől szenvedünk segítségünkre lehetnek az ibolya leveleiből és virágaiból készült főzetek. Ehhez forraljunk fel egy liter vizet tegyünk hozzá 25 gramm friss ibolyavirágot melegen, kevés mézzel édesítve fogyasszuk. Hasonlóképpen járjunk el köptető készítésekor a felforralt vízhez adjunk 20 gramm ibolya gyökeret, majd addig hagyjuk főni, míg a víz fele elpárolog. A leforrázott ibolyavirágból készült erős főzet vízhajtó hatású, a gyökértörzsből előállított tea viszont kiváló hánytató. A népi orvoslás az ibolya magjait főleg a vízvisszatartás kezelésére és a vesekövek kialakulásának megelőzésére ajánlja. Mozsárban törjünk össze 35 gramm magot, öntsük fel 2 deciliter cikóriával és ugyanennyi ibolya főzettel, a keveréket két kanál cukorral édesítsük. Átszűrés után lassú tűzön addig kevergetjük, míg homogén állagú szirupot kapunk.   

Tudtad?

Napóleon második felesége Habsburg Mária Lujza rajongott az ibolyákért. Ő bátorította és finanszírozta a Párma melletti kolostorban lakó barátokat, hogy állítsanak elő a virág illatával megegyező parfümöt. Hosszú kísérletezések után sikerrel jártak ettől kezdve az ibolya illatú parfümöt kizárólag a császárné személyes használatára gyártották.