Bulimia tünetei és kezelése | Mit tehetünk ellene?

Psziché, lélek Napoli Elisa | Életmód és étrend tanácsadás
Bulimia tünetei és kezelése | Mit tehetünk ellene? 1 Kép nagyítása

A bulimia nervosa nem más, mint táplálkozási zavar. Pszichés eredetű, főleg a serdülőkorú lányoknál jelentkezik, azonban az idősebbeket és a férfiakat ugyanúgy veszélyezteti. Ismerjük meg a bulimia tüneteit, és különösen a korai jeleit, hogy szükség esetén időben közbeléphessünk.


Nagy mennyiségű étel elfogyasztása, majd a szégyenérzet miatt, önhánytatás, esetleg erős hashajtó, vízhajtó és beöntés alkalmazása – röviden így lehetne összefoglalni a bulimia nervosa lényegét. Súlyos, kényszeres betegségről van szó, aminek alapja, hogy az evés tulajdonképpen összeegyeztethetetlen az egészséges és szép testtel. Ennek ellenére a bulimiások súlya általában a normális határértéken belül marad, mégis rettegnek az elhízástól, ezért életük egyik mozgatórugója a kilók elleni harc.

Mik a bulimia okai?

A bulimia okai között a környezeti hatások, a személyiségzavar, a hibás társadalmi minták, valamint a hajlam egyaránt megtalálható, gyakran ezek együttes jelenléte váltja ki a lelki és táplálkozási problémákat. Minden bulimiásra igaz, hogy alacsony az önbecsülése, helytelenül ítéli meg a saját testét, miközben olyan tulajdonságokat szeretne magáénak tudni, melyekkel nem rendelkezik. Azt gondolja, hogy a külvilág könnyebben elfogadja, ha vonzó a külseje, ezért szinte mindenre hajlandó a vágyai elérése érdekében.

Kik vannak veszélyben?

  • Fiatal lányok: nem véletlen, hogy a gyermekkorból éppen csak kinövő fiatal lányok a legveszélyeztetettebbek, hiszen személyiségük még nem teljesen kiforrott, a média pedig folyamatosan azt az üzenetet közvetíti feléjük, hogy a siker és népszerűség egyik kulcsa a soványság.
  • Középkorú nők: felmérések szerint a bulimiások másik nagy csoportját a középkorú, gyakran elvált nők alkotják. Amikor valaki sok év házasság után egyedül marad, legtöbbször saját magát hibáztatja, ami önértékelési válsághoz vezethet.
  • Középkorú férfiak: ők sokkal inkább a kapuzárási pánik miatt eshetnek a bulimia csapdájába.
  • Tinédzser fiúk: bár náluk kisebb az esélye a betegség megjelenésének, azonban már ők is élnek a koplalás és a hánytatás eszközével annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a média által közvetített hamis férfiideálhoz. Esetükben a bulimia jelei még nehezebben ismerhetők fel, hiszen a betegséget általában a női nemmel azonosítják.

Bulimia tünetei

A rohamszerűen, alkalmanként nagy mennyiségű és jellemzően a „tiltott” kategóriába tartozó magas kalóriatartalmú táplálék elfogyasztását a bulimiás igyekszik jóvátenni. Ezek a módszerek tulajdonképpen a bulimia tünetei:

  • önhánytatás,
  • has- és vízhajtók szedése,
  • fogyasztószerek kényszeres használata,
  • koplalás,
  • önsanyargató diéták,
  • túlzásba vitt sportolás.

Az sem számít, hogy ezek felborítják az anyagcserét, károsítják az emésztőrendszert, gyengítik a szervezet ellenálló-képességét. Sokkal fontosabb a hit, hogy ezzel a bulimia nervosa áldozata saját egészsége érdekében cselekszik. A valóság azonban az, hogy legyengül, ezért teletömi magát szénhidrátokban és zsírokban gazdag ételekkel, amiktől – természetesen – igyekszik gyorsan megszabadulni.

Anorexia vagy bulimia?

A bulimia jeleit nehezebb felismerni, mint a szintén táplálkozási zavarként meghatározható anorexiát. Míg az anorexiás szinte egyáltalán nem vesz magához élelmet, a bulimiában szenvedő látszólag normális életet él. Környezete előtt rejtve maradnak falási rohamai, illetve az ezt kísérő kényszercselekvések. Nincs kóros soványság, a súlyingadozás rendszerint legfeljebb 4-5 kiló.

A leggyakoribb testi tünetek és szövődmények:

  • A hánytatás és a hashajtók miatt a bulimiást szinte állandó szomjúság, gyomorégés és reflux gyötri, előfordulhat visszatérő puffadás.
  • Ödéma alakulhat ki a karokon és lábakon.
  • Megnagyobbodhatnak a nyál- és fültőmirigyek, ezáltal megduzzadt arc, nyak.
  • A visszaöklendezett gyomorsav következtében a fogzománc és az íny károsodása.
  • Izomgörcsök, menstruációs problémák, krónikus torokfájás.
  • Krónikus fáradékonyság a tápanyaghiány következtében.
  • Kötőhártya bevérzés.
  • Depresszió és állandó szorongás.
  • A hánytatás miatt megvastagodik a bőr a csuklón, sebek jelennek meg az ujjakon és a szájban, garaton.
  • Csökken a vér káliumszintje, ami akár szívritmuszavart is okozhat.
  • A felboruló só-vízháztartás következményeként kiszáradás, illetve az ebből adódó veseelégtelenség léphet fel.
  • Súlyosabb esetekben gyomorfekély is kialakulhat.

Szintén a bulumiára utal, ha az alany két órán belül, több alkalommal, nagy mennyiségű ételt fogyaszt, majd rögtön a fürdőszobába, vagy a WC-be megy.

Hogyan kezelhető?

A bulimia mindenképpen orvosi kezelést igényel, azonban ez csak akkor lehet sikeres, ha a bulimiás felismeri a betegségét, és valóban tenni akar ellene. Hatékony lehet a pszicho- és családterápia, illetve a gyógyszerek alkalmazása. Az önértékelési problémák mögött szinte minden esetben gyermekkori konfliktusok húzódnak. Kiegyensúlyozott családban felnövő emberek csak ritkán lesznek bulimiások. És még egy fontos tényező: nem mindegy, hogy kisgyerekkortól, milyen viszonyban vagyunk az étellel. A táplálékot nem szabad nevelési eszköznek tekinteni, az étel nem lehet sem büntetés, sem jutalom!

Étrendváltás, mint megoldás

Első lépés lehet a gyógyulás útján az étrendváltás, aminek lényege az egészséges, nem hizlaló ételek fogyasztása. A nyers zöldségek és gyümölcsök, a szépségkultuszba is beilleszthető (valóban egészséges) szuperélelmiszerek, valamint minőségi étrend-kiegészítők segítéségével, megszüntethető a bűnös evés gondolata, miközben a szervezet megkap minden fontos tápanyagot.

Figyelem!

Szélsőséges esetben a túlevés és az erőltetett hányás következtében a gyomor, illetve a nyelőcső megrepedhet.

Tudtad?

A szakirodalom azt a beteget tekinti bulimiásnak, akinél három hónapon belül legalább kétszer szabályozhatatlan falásroham jelentkezik, valamint ugyanennyi alkalommal hánytatja magát.

Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3275326/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC419300/

TOVÁBBI CIKKEK